Beszámoló - Projekt záró rendezvény
2011.november 26.

Reggel 9 órakor ismét ott ültünk, ahol nyolc hónappal ezelőtt elkezdtük. Dr Cseh Sándor beszédét hallgatva kicsit elszorult a torkom, hiszen csodálatos nyolc hónapot töltöttünk el együtt, egy nagy családként. Megismertünk sok-sok embert, segítettünk tanácsadásokkal, úszással, tornával, és persze kerékpározással. Ahogy így beszélgettem a programsorozaton részt vevőkkel, sokan megígérték, hogy próbálják betartani a helyes táplálkozást, a projekt befejeződése után is mozogni fognak, egyszóval most már jobban odafigyelnek  egészségük megőrzésére. Jó volt hallani a kedves szavakat, bízom benne, hogy egészségnevelési projektünkkel tényleg segítségükre lehettünk.
Dékány Úr beszéde után zenés torna következett, melyen mindenki aktívan részt vett. Ezt követően jött az a program, amit mindenki türelmetlenül várt. A csörgőlabda bajnokság.
Ezt a rendhagyó labdajátékot mindenki bekötött szemmel játssza, így eltűnnek a különbségek látó, és látássérült emberek között. A bajnokság ideje alatt komolyan szurkoltunk a csapatoknak, akik a verseny végeztével emléklapot kaptak.
A torna után jött a jól megérdemelt ebéd, Melyet Csidei Tamás, a projekt reformszakácsa kínált nagy szeretettel. Közben elmondta , hogyan készítette el ezeket a különleges étkeket. Ebéd után még beszélgettünk kicsit, aztán szép lassan mindenki hazament.

Nem szomorkodott senki, hiszen aki szeretne még velünk mozogni, tudja hol találja meg a Tandemeseket. Bárki számára elérhetők vagyunk, ezután is mindenkit szeretettel várunk egy jó tekerésre.

Kiss Csilla

TAMOP-6.1.2/A-09/1-2010-0545számú „VAKTIVISTA''Pályázat
Tandem Látássérültek Kerékpározását Segítő  Egyesület

Győrzámoly 2011.11.12.
Élmény Beszámoló

Ezt soha ne felejtsük. A világ változik körülöttünk, de nekünk kötelességünk megemlékezni az ehhez a naphoz kötődő eseményről, még akkor is, ha minden kötél szakad, és szívből remélem, ez nem így lesz. Rajtunk is múlik... Ha egy lánc megcsavarodik, mindenki számára kellemetlen, még inkább akkor, ha elszakad. Azon kell tehát lennünk, hogy ez ne forduljon elő, de amennyiben lehetséges, minél hamarabb orvosolni kell a problémát.
Emlékezem hát  a tekerésre is, amely szintén erre a napra esett. Hát megérkeztünk, beszélgettünk... őőő, vájá, nem fog a tollam.

Mi, akik Pestről indultunk a nagy bevetésre, már a vonaton hangoltunk az estére és a másnapi tekerésre, s a velünk utazó Zsolt és Ákosom tökéletesen értették a szórakoztatás módját. Kissé kimerülve, a nevetéstől könnyezve szálltam le a vonatról, és azt hittem, ezt már nem igazán lehet fokozni. Mekkorát tévedtem!
Négy tandemes tehát megérkezett a főhadiszállásra, ahol Tündi finom bodzaszörpje, Csilla gondoskodó szeretete, vidámsága fogadott, és ahhoz, hogy otthon érezzem magam, nem is kell ennél több. Az este szintén vidám hangulatban, felszabadult nevetéssel, jó kedélyű beszélgetéssel telt. Szükségét éreztem már ennek, és azt gondolom, mindannyiunk számára tökéletes kikapcsolódás egy kis nevetés a stresszes hétköznapok után,  ahol mindig mindenkinek igyekszünk megfelelni, s elfogadhatóan elvégezni a munkánkat. Most nem akartunk tökéletesek lenni, nem akartunk fegyelmezetten viselkedni: teljes erőbedobással azon voltunk, hogy kilépjünk a hétköznapok feszült egyhangúságából, másnap pedig ezt egy laza tekeréssel folytattuk. Leporoltuk hát a bringákat, mert olyannyira régen használtuk már őket.
Győrzámoly felé vettük az irányt. Az út gyorsan haladt, dinamikusan mentünk előre. Én csak élveztem a bicikli és a természet lágy ölét, az illatokat, a madarakat. Tibi, jó a dudád, mondtam már? Hát igen, a természet csendjében időnként próbálgatta hangját egy-egy renitens biciklis rakoncátlan dudája, és ezt Ákos fütyörészése tette még változatosabbá.

A helyszínre érve elpártoltunk a bicikliktől, inkább a programok sokszínűségét igyekeztünk felfedezni. Tibi és én meghallgattuk egy óvodás csoport műsorát, ahol egy kisfiú versbe foglalva megígérte, hogy ezentúl jól fog viselkedni, jó fiú lesz. Hé, gyerekek, szedjük össze magunkat, vegyünk róla példát! Mi annyira igyekeztünk, "de téleg". De az a fránya lufi, amit Ákos bohóc a magáénak érzett, az az oka mindennek. Úgy pukkadozott Ákos kezében, mint mi a nevetéstől, és elmondhatom, hogy ő épp úgy leeresztett, mint azok az átkozott luftballonok. Na de hasznosítsuk a hasznosíthatót, ez a jóember még a semmiből is újabb lufikat gyártott, frászba hozva ezzel a népet. Időnként, a tűzszünetben odamerészkedett valaki, hogy kipróbálja a tandembiciklit, de sokan úgy érezték, egy életük van, és azt mindenáron meg szeretnék óvni.

Hurrá, irány az állatsimogató! Imádtam ezt a helyet, ahol a finom illatokban elmerülve, számomra kedves és emlékezetes pillanatokat idézhettem fel. Szelíd és vad nyulak, kacsák és nagy lovak várták, hogy kutató kezünket kíváncsian bedugjuk a felségterületükre. Na azért a döntés jogát meghagytuk nekik, eldönthették, szeretnek-e bennünket. Ha értésünkre adták, hogy kár erőlködni, tudomásul vettük, számolva az egyoldalú szeretet fájdalmas következményeivel. Megtapasztalta ezt Ákos is, aki egy morcos harcinyulat fogott ki magának, akinek persze megvolt az egész simogatósdiról az ellenvéleménye. Ákos ettől kezdve a nyulak seregét potenciális ellenfélnek érezve nyúlpörköltté avanzsálta őket. Én Zsolt kezéből kivettem egy pici nyuszit, aki lapuló füle mögül büszkélkedett irigylésre méltó, puha bundájával, és csak hagyta, hadd történjenek az események egymás után. A szelíd és barátságos nyuszik kézről kézre jártak, de végül mindenki visszakerült a helyére.

Apropó nyúlpörkölt! Nem tudom, talán az illatok hatására, de megjött az étvágyunk, és hamarosan eleget tehettünk gyomrunk egyre agresszívabb követelőzésének. Volt ott minden, mi szem-szájnak kellemes: kolbász, virsli, sűrű leves és a bonusz, szarvas pörkölt. Ki-ki választott, melyik étel hatására esik extázisba, bár a választás nehéz volt, úgyhogy akinek nem jutott mondjuk szarvas pöri, az úgy maradt. Na azért a desszert még lecsúszott zúzapörkölt formájában, s ezt követően lassan, és egyre biztosabban tendáltunk egy időre elfeledett bringáink irányába. Útközben egy bicikli lánca nem bírta az iramot, úgyhogy kis variálással lassan hazaértünk. Tibi is hősiesen hazavonszolta a hadirokkant példányt.

Köszönjük Dr. Ihász Ferenc kitartását, köszönjük Attilának a lehetőséget, hogy ellátogathattunk erre a rendezvényre. Köszönjük Tündi reggeli szorgoskodását, amely nélkül jóval nehezebb lett volna az indulás. Illetve köszönettel tartozunk Csillának és családjának is, amiért ennyi szeretettel és vidámsággal fogadnak bennünket az otthonukban: ez az, ami megalapozza a jó hangulatú tekerést.

És a végére egy jó tanács: Zsolti, legközelebb hozd a fésűdet, hát nem lehet sehol ilyen kócosan megjelenni! Csak szólj, legközelebb beállítom a séródat. Tudom, mit érzel, én is voltam lázadó. :D
Geszti Eszti

TAMOP-6.1.2/A-09/1-2010-0545számú „VAKTIVISTA''Pályázat
Tandem Látássérültek Kerékpározását Segítő  Egyesület

Beszámoló
2011.11.06.

Szombat délelőtt otthon hagytuk kerékpárjainkat, most a lábunk visz minket tovább. A találkozó helyen volt minden korosztály, a gyermekektől kezdve az idősekig. Elindultunk. Gyaloglás közben gyönyörködhettünk a táj szépségeiben, beszélgettünk. Túravezetőnk elég jó tempót diktált, nem volt idő a henyélésre. Félórás pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, aztán folytattuk tovább a megkezdett utat. A végére kicsit elfáradtunk, de jól esett ez a kis gyaloglás, kicsit kiléphettünk a mindennapi élet hétköznapjaiból.

Magyar István

TAMOP-6.1.2/A-09/1-2010-0545számú „VAKTIVISTA''Pályázat
Tandem Látássérültek Kerékpározását Segítő  Egyesület

A Tandem Egyesület meghívja Önt és családját "Vaktivista"projektjének  rendezvény sorozatára!
Projektünk az egészséges életvitelt támogatja.
Csatlakozzon Ön is!
Programjainkon való részvétel  teljesen
ingyenes, tandem kerékpár és étkezés biztosított

2011. november  12-én 9.órakor  Győrzámolyra invitáljuk egy kerékpártúra keretében!
Indulás: Győr, Csontváry út.33.
Mindenkit szeretettel várunk!
Kapcsolattartó: Kárpáti Gábor
06204110110

TAMOP-6.1.2/A-09/1-2010-0545számú „VAKTIVISTA''Pályázat
Tandem Látássérültek Kerékpározását Segítő  Egyesület